Conclude Daily Gold

Több mint fél évszázada nem látott kakaóhiány alakulhat ki, melyet alapvetően az ázsiai csokoládéigények fűtenek – prognosztizálta a Nemzetközi Kakaó Szövetség (ICCO) statisztikai osztályának vezetője, Laurent Pipitone 2013 decemberében.

A kakaó felhasználás a tavaly október 1-jétől tartó szezonban mintegy 70 ezer tonnával nőtt és a 2012/13-as szezon óta tartó kínálati hiány 2018-ig biztosan megmarad, amire az adatfelvétel 1960-as megkezdése óta nem volt példa. Bár a kereslettől elmaradó kínálat miatt a Bloomberg News által megkérdezett 14 kakaókereskedő 2014 végére tartotta elképzelhetőnek, hogy a termény tonnánkénti ára eléri a 3200 dollárt, ez már öt hónappal korábban, július végén bekövetkezett, s a legfrissebb rekord augusztus 4-e óta 3237,50 dollár.  

Az utóbbi 50 évben erős volt a korreláció a világgazdaság növekedése és a kakaófogyasztás között

Ázsia és Csendes-óceánia adja a világ csokoládé-keresletének durván 12 százalékát, e régió egy főre jutó csokifogyasztása az Euromonitor International szerint az idén 200 gramm, szemben az európai 9 kilogrammal és az amerikai 5,5 kilogrammal. A kínaiak csokifogyasztása tavaly 12 százalék körüli mértékben nőhetett, az idén pedig 6-7 százalékkal.

Az egy főre jutó átlagos kakaófogyasztás földrészenként 2003-2012 között, kilogrammban

Míg Kínának hosszú időbe beletelhet az európai vagy amerikai fogyasztási szokások átvétele, több cég már most befektet a kínai csokoládéiparba. A szingapúri Temasek Holdings például a szintén szingapúri Cocoa Trees üzletláncben szerzett részesedést, melynek az ázsiai ország több mint 30, csaknem valamennyi repülőterén van outlet-je, s ezek számát meg kívánja háromszorozni.  A cég 1991-ben, mindössze öt fővel alakult, s mára Ázsia legnagyobb csokoládé és édesipari elosztójává és kereskedőjévé vált. 

Az egy főre jutó kakaófogyasztás néhány fejlődő országban 2003-2012 között, kilogrammban

Jelentős aggodalom tapasztalható a kakaótermelés fenntarthatóságával kapcsolatban. Ezek részben a fejlett országok fogyasztóinak erkölcsi fenntartásaiból fakadnak, részben maguknak a kakaótermelőknek a kulturális és tradicionális félelmeiből, azaz, hogy mi lesz az immár harmadik-negyedik generációs családi vállalkozásukkal. Végül sokan vannak, aki egyszerűen csak attól tartanak, hogy a kínálat egyre kevésbé lesz képes lépést tartani a kereslettel. Jürgen Steinemann már idézett nyilatkozatában azt vetítette előre, hogy a kakaókereslet – elsősorban a fejlődő országoknak köszönhetően – 2020-ra már eléri az 5 millió tonnát.  Érthető a Barry Callebaut vezérének az aggodalma, hiszen cége dolgozza fel a világ éves kakaótermésének 25 százalékát.  Sajnálatos módon a kakaószektor nem képes olyan gyorsan reagálni a piaci változásokra, mint például a szója- vagy a kukoricaszektor, miután az újonnan telepített kakaóültetvények általában 5 év múlva fordulnak termőre. Ezért a Barry Callebaut és az iparág többi szereplője a termelékenység növelésén fáradozik.

A termelés jövője miatti aggodalmak vezettek már 2010 júniusában ahhoz, hogy a kakaótermelő és –fogyasztó országok a genfi ENSZ-fórumon aláírtak egy nemzetközi kakaómegállapodást a fenntarthatóbb kakaógazdaságról, arról, hogy intézkedéseket hoznak a nemzetközi kakaópiac átláthatóságának javítása érdekében, és mindent megtesznek azért, hogy a termesztési eljárások modernizálásával javuljon a termés minősége. E paktum egyúttal megkísérelte erősíteni az együttműködést a tagországok, a nem-kormányzati szervezetek, a magánszektor, a finanszírozó és fejlesztő ügynökségek között.

A vezető márkák tulajdonosai és feldolgozó partnereik fenntarthatósági célokat követnek annak érdekében, hogy:

- hosszú távra biztosítsák a magas minőségű kakaókínálatot,

- javuljon a farmerekjövedelmezősége és életük minősége,

- oktatási és egészségügyi programok révén erősödjenek a farmerközösségek,

- bővüljenek a termelő kapacitások és növekedjen a hatékonyság,

- minimalizálják a környezeti hatásokat és a biodiverzitás támogatását.

Az iparág szereplői több egyezményt hoztak tető alá és számos kezdeményezést indítottak a fenntarthatóság érdekében. Néhány példa:

- PACTS-Cocoa:  a CEMOI, a Petra Foods és a Bloomer Chocolate szövetkezett Nyugat-Afrikában, először Elefántcsontparton, azzal a céllal, hogy javuljon a magas minőségű, erjesztett kakaóbabok kínálata, a helyi termelői közösségek megélhetése.

- GrowCocoa:  a Bloomer Chocolate és az Olam International Ltd. vegyesvállalata, mely a kakaóközösség megélhetésének javítását, a hosszú távú kötelezettségvállalások és a befektetések támogatását tűzte a zászlajára.

- SAFOB:  az Olam és a Bloomer közötti partnerség, mely a fenntartható farmer kezdeményezéseket támogatja Sulawesiben.

Kérdés, sikerül-e még időben növekednie a kistermelők termelékenységének, hogy annak révén a kínálatszűke enyhüljön. Indonézia példája bíztató: csokoládé-fogyasztás növekszik, az egy főre eső belföldi fogyasztása a néhány évvel korábbi 0,016 kilogrammról ez év elejére 0,3 kilogrammra nőtt.  A második legnagyobb termelő Ghánában ugyanakkor egyre több kis farmer vágja ki a kakaófákat, mert a gumifát egyszerűbb kezelni és többet fizet.

Egy főre eső csokoládé-fogyasztás országonként 2012-ben, kilogrammban

Minősítés

A minősítési helyzet a kakaószektorban kaotikusnak nevezhető, a FairTrade, a Rainforest Alliance és az UTZ Certification tanúsítványai jelentősen átfedik egymást, csak az Organicé különböztethető meg határozottan. E tekintetben is jó példa lehet a pálmaolaj-szektor, melynek szereplőit minősítő RSPO véleménye a vevők és a fogyasztók számára az egyetlen referencia, emiatt világszerte elfogadott. 

Pedig a minősítés szerepe rendkívül fontos, a gyorsan forgó fogyasztási cikkeket felölelő – angol rövidítéssel: FMCG – szektorban dolgozó néhány márkatulajdonos például csak független intézetek által minősített kakaóval hajlandó dolgozni. A Hershey bejelentette, hogy 2020-ra már kizárólag független minősítéssel rendelkező kakaót fog használni. Éles kontraszt, hogy a cég  szerint 2012 végén a kakaóbabok mindössze 5 százaléka volt minősítve.  A Mondelez különített el a legtöbbet, 400 millió dollárt a fenntarthatóságra a következő tíz évre, a Barry Callebaut 2022-ig 46 milliót, a Bloomer 2020-ig 45 millió fordít e célra.

Minősítő cégek

UTZ Certified: kávétermelői háttérrel FMCG márkák tulajdonosaival – jelesül a Marssal, a Nestlével és a Heinzzel – közösen dolgozik egy hatékony, társadalmi és környezeti szempontból felelős kakaóminősítői programon, ami mind a termelők, mind a piacok igényeinek megfelel. Az UTZ Certified Cocoa nevű program nagyon sikeresen indult – állítja honlapján az UTZ.

Rainforest Alliance: a kistermelőknek dolgozik 2006-tól, arra képezi őket, hogyan őrizzék meg a természeti erőforrásokat, növeljék a termelékenységüket, bevételüket és megélhetési színvonalukat. A farmereket évente – szigorú környezeti, társadalmi és gazdasági kritériumok alapján – minősíti, melyek a biodiverzitás védelmét, a dolgozókra és helyi közösségekre tekintettel lévő kultúra támogatását tartják szem előtt. A farmerektől megkövetelik, hogy ültessenek őshonos árnyékoló fákat, tartsanak fenn a vadvilági számára átjárókat az ültetvényeken, őrizzék meg a természeti kincseket, csökkentsék a rovarirtó szerek használatát a biológiai és a természetes alternatívákkal szemben, tartózkodjanak bármilyen tiltott rovarirtó szer használatától.

Míg a Rainforest Alliance nem garantál a farmereknek árfelárat, azt állítja, hogy minőségi tanúsítványa révén a farmerek általában magasabb árakat tudnak érvényesíteni, mert a hitelesített termény iránt nő a kereslet.

Fairtrade Certification Mark: az ezzel a jellel ellátott termékek arról biztosítják a fogyasztókat, hogy a kakaótermelőket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeivel összhangban, rendszeresen auditálják. A Fairtrade kakaószabványai tanúsítják, hogy a termelők olyan szövetkezetekbe vagy szövetségekbe tömörült kis családi gazdaságok, amelyeket ők tulajdonolnak és irányítanak. A Fairtrade minimumárat közvetlenül a termelői szervezeteknek fizetik – amikor a világpiaci árak e minimumár fölé mennek, a piaci ár és a Fairtrade prémium jár. Ez utóbbit a termelői szervezetek társadalmi és gazdasági céloknak megfelelően fektetik be. A környezetvédelmi sztenderdek a mezőgazdasági kemikáliák használatára és a fenntarthatóság támogatására korlátozódnak. A szövetkezetek a vételár legfeljebb 60 százalékáig kaphatnak úgynevezett aratási előfinanszírozási hitelt. Előírás, hogy nem lehet senkit – köztük a gyerekeket – erőszakkal munkára kényszeríteni.

Fenntartható Kakaó Kerekasztal: a kakaóipar összes stakeholdere – kakaófarmerek és szövetkezetek, kereskedők, exportőrök, feldolgozók, csokoládégyártók, nagykereskedők, kormányzati és nem-kormányzati szervezetek, pénzügyi intézmények és adományozó ügynökségek – közötti párbeszéd és fenntarthatóság céljából létrejött kezdeményezés.

Fenntarthatóság és szektorstruktúra

A kakaószektor összetétele változáson megy át. A növekvő kakaókereslet, az ültetvények  minőségének javulásával és a 2000 dollár felett stabilizálódó árakkal kombinálva megfelelő ösztönző a nagy növénytermesztő cégeknek arra, hogy a termelésüket újraértékeljék. Különösen amiatt, hogy a kistermelők idősödése elsősorban Afrikában aggodalomra ad okot. A Fenntartható Kakaó Kerekasztal szerint az elefántcsontparti farmerek 38 százaléka 50 évesnél idősebb, miközben gyermekeiknek kevesebb mint 40 százaléka hajlandó továbbvinni a családi vállalkozást. Egy másik jelentés, a KNUST School of Business, a Kwame Nkrumah University of Science & Technology szerint a ghánai farmerek átlagéletkora megközelítőleg 52 év. „A farmerek és közösségeik várakozásai alapján arra lehet következtetni, hogy a kakaótermesztés nem lesz vonzó foglalkozás a következő generációk számára” – állapította meg a kerekasztal jelentése.

További probléma az alacsony urbanizáció, melynek arányát az Acropolis nevű cég 2009-ben Elefántcsontparton 44, Ghánában 40, Nigériában 32 százalékra tette. Noha a Szubszaharai Afrika gyors ütemben urbanizálódott 1970-2000 között, azóta e folyamat lelassult, s az ENSZ adatai szerint – a kakaótermelő Kamerun kivételével – a városiasodás dinamikája nem lehet magasabb évi 1-2 százaléknál. Kétségtelen, hogy a farmerkedés nehéz életmód, emiatt vonakodnak a fiatalok – különösen Elefántcsontparton – átvenni a családi gazdaság irányítását.

A kakaótermesztésben a jelenlegi kistermelői rendszer lassan a nagyobb ültetvények felé fog eltolódni.  A feldolgozók és az FMCG-márkatulajdonosok könnyebbnek találhatják, hogy minőségi elvárásaikat a nagyobb kereskedelmi gyártópartnerek elégítsék ki, melyekről feltételezhető, hogy a környezetvédelmi és társadalmi felelősségvállalásra nagyobb figyelmet fordítanak.

Forrás: Hardman & Co., Conclude Zrt.

Kakaópiac I. – Ingatag alapok

Kakaópiac II. – Befektetési lehetőségek

Kakaópiac III. – A kakaótermelők helyzete

Kakaópiac IV. – A kakaó értéklánc cégei: a felvásárlóktól a csokigyártókig

Kakaópiac V. – A felvásárlás-feldolgozás cégei

Kakaópiac VI. – A kakaókereskedelem rendszere

Kakaópiac VII. – Fenntartható kakaótermesztés

Kakaópiac VIII. – A kakaóbab feldolgozása