Az aranybánya-szektor kész a konszolidációra, aminek a fő haszonélvezői a fejlesztők lehetnek, különösen a junior bányák – véli Ronald-Peter Stöferle és Mark J. Valek, a liechtensteini Incrementum AG független pénzügyi szolgáltató elemzői június végén megjelent, Stöferle által immár kilencedik alkalommal jegyzett tanulmányukban. Részvényeik esetleges árfolyamemelkedéséből pedig azok profitálhatnak, akik a mostani, alacsony beszállási szinteken vásárolnak belőlük. Háromrészes sorozatunk befejező részében e témakört taglaljuk.

A vállalati egyesülések és felvásárlások volumene tavaly megközelítőleg 7 milliárd dollárt tett ki, kevesebbet, mint 2013-ban. A Stöferle-Valek páros arra számít, hogy a felvásárlások a következő hónapokban fel fognak gyorsulni. Ezt egyrészt arra alapozzák, hogy az új aranylelőhely kutatások a költségcsökkentések áldozataivá váltak, másrészt arra, hogy számos projektet leírtak, vagy értékesítettek. Mindezek eredményeként a legnagyobb termelők földfelszín alatti aranytartalékai átlagban 14 százalékkal lehetnek alacsonyabbak az előző évinél.

Emiatt a termelők felvásárlásokkal és egyesülésekkel hizlalhatják csökkenő tartalékaikat. E trend legnagyobb haszonélvezői valószínűleg a junior bányák lesznek és különösen a finanszírozási forrásokhoz könnyebben hozzájutó fejlesztők. A felvásárlások többsége azokon a területeken várható, ahol a bányászati szabályozás politikai kockázata alacsony. A mai állapot alapvetően különbözik például a 2012-ig tartó bikapiaci időszakáétól, amikor a túlzott piaci optimizmus és a növekvő kockázatú eszközök iránt fokozott étvágy miatt a befektetések általában magasabb politikai kockázatú országokban valósultak meg.

A top 10 aranytermelő 2013-ban és 2014-ben, tonnában

“Az arany olyan eszköz, amelynek nincs jövőbeni cash flow-ja – ez a biotechnológia pénzügyi ellentéte. Ezért a sárga nemesfém a legnagyobb vesztes a hitelpiaci buborék növekedése alatt, de biztos győztes, amikor a buborék kipukkad. Emiatt fognak az aranybányász cégek részvényei jelentősen felértékelődni” – véli Daniel Oliver, a Myrmikan Capital vezetője.

Alapjában két típusa szokott előfordulni a vállalati egyesüléseknek és felvásárlásoknak. Az egyik a historikusan magas árakhoz közeli, amikor a menedzsereket elkapja a megalománia és azt feltételezik, hogy az árak tovább növekednek majd. A második szakasz a medvepiac végéhez van közel, amikor a menedzserek attól félnek, hogy az árak még tovább eshetnek. E periódusban a bányaprojektek iránti vadászat abban a reményben folyik, hogy azok az alacsony árkörnyezetben gazdaságosak lehetnek. Ezért egy növekvő egyesülési és felvásárlási aktivitás gyakran a közelgő trendforduló biztos jele. Ahogy az történt 1998-2000 között, amikor számos nagyszabású
felvásárlásra került sor.

Miből táplálkozik Stöferle és Valek optimizmusa, hogy jobb idők jönnek az aranybánya-részvényekre?

► A termelési költségek csökkenéséből. A termelékenység radikális növekedése, a munkaerő-költségek csökkenése, a szállítói szerződések újratárgyalása, stb. alacsonyabb működési és tőkeköltségekhez vezethet.

► A magas költségű projektek leírásából, illetve értékesítéséből. Számos kutatási és fejlesztési projekten túladtak vagy áll karbantartás alatt, ami által a vállalati mérlegek javultak.

► A részvényesi értékek növelésére irányuló elkötelezettségből. A fókusz az osztalékfizetésre, a cash flow felszabadítására és a nyereségességre helyeződött át.

► A készletek minőségének növeléséből. Ez magában foglalja, hogy csak a legjobb projekteket veszik művelés alá, ami magasabb cash flow-t eredményez majd.

► Az aranybányász részvények vonzó portfolió-jellemzőiből. Az aranyár előnyt kovácsol a befektetői bizalom csökkenéséből, illetve a recessziókból. Ennek eredményeként az aranybányászat lehet az egyike azon kevés szektornak, amely hosszú távon a tőkepiacokkal ellentétesen mozoghat és kiegyenlíti a részvényportfólió teljesítményét.

► A relatív értékeltségből és a befektetői hangulatból.

“Az aranybányákra megint úgy fognak tekinteni, mintha mini jegybankok lennének”.

Összefoglalás

Úgy tűnik, a piaci szereplők még nem jöttek rá arra, hogy a költségcsökkentések és az aranyárfolyam nekilódulása miatt az aranybányák marginja jelentősen javult. Hiszen végső soron nem a nominális aranyár befolyásolja az aranybánya-műveletek profitmarginjait, hanem az aranykészletek és az input költségek különbsége.

„Hisszük, hogy a költségátláthatóság iránti új elkötelezettség, a nagyobb pénzügyi fegyelem és a részvényesi érték lesz meghatározó az aranybányász cégek irányítói számára. Most már csak az a kérdés, hogy ez az új megközelítés meghonosodik-e a következő hónapokban. Mivel a szektor masszív leírásai és értékmódosításai egyszeri alkalmak, ezek jóval magasabb tőkeáttételt eredményezhetnek. Ezért úgy véljük, az aranybányászati cégek részvényei továbbra is erősen aszimmetrikus* kockázat/várható profit arányt mutatnak majd” – vonta meg végső következtetést Stöferle és Valek.

*aszimmetrikus arányon azt értik a szerzők, hogy kisebb a kockázata az árfolyam esésnek, mint amekkorát nyerni lehet az emelkedésen.

Forrás: Incrementum AG, Conclude Zrt., Conclude Daily Gold

 Most már tényleg érdemes venni aranybánya-részvényeket? – II. rész

 Aranybánya-részvények: most már tényleg érdemes venni őket? – I. rész