Címlap Aranypiaci elemzések India aranypiaca III. Még mindig a kisebb kézműves műhelyek dominálnak

Hírlevél feliratkozás




Conclude Árjegyzés (élő)









Betöltés...















 
Arany vétel és eladás itt:




Goldtresor grammárak *

Betöltés...

Arany/HUF középárfolyam g

Arany/USD árfolyam oz

Arany/Euró árfolyam oz

Ezüst/USD árfolyam oz

Ezüst/Euró árfolyam oz

RSS

Conclude
India aranypiaca III. Még mindig a kisebb kézműves műhelyek dominálnak
2017. március 23. csütörtök, 14:12
 
11 részes sorozatunkban a világ legfontosabb aranypiacán, az indiai aranypiacon várható igen jelentős változásokat járjuk körbe a WGC elemzése alapján. A harmadik rész az ékszerpiac szerkezetét elemzi, melyből kiderül, hogy bár a nagyobb  láncok folyamatos növelik piaci részesedésüket, azért még mindig a kisebb vállalkozások dominálnak.
 
Egy indiai ékszermanufaktúra
  
India lakossági aranyékszer-piaca nagyon kiegyensúlyozatlan. Van néhány regionális és országos üzletlánc, de a piac oroszlánrészét a kis, független kereskedők teszik ki. A következő években azonban az üzletláncok fokozatosan növelhetik piaci részesedésüket a kisebb boltok rovására. Ugyanakkor az ázsiai ország ékszeripara is töredezett, a gyártók többsége olyan aranyműves, akik csak néhány főt foglalkoztatnak, igaz, ők magasan képzettek. A városok gyakran szakosodnak egy-egy termék – az arany, az ezüst, a gyémántok vagy a gyöngyök – megmunkálására, de a szektor kihívásokkal kénytelen szembesülni. A kis aranyművesek gyakran szenvednek attól, hogyan jussanak aranyhitelekhez, az ékszeripar pedig attól, hogyan vegyen fel bankhiteleket.

Bár a kis- és közepes vállalkozók aránya az elmúlt 15 évben csökkent, még mindig ők viszik a forgalom 70 százalékát   
A kisvállalkozások és az ékszer áruház láncok aránya Indiában 



A piaci szerkezet változását jelzi, hogy míg az ékszerláncok 2000-ben még csak a forgalom 5 százalékát tették ki, arányuk 2020-ra már 35-40 százalék közöttire nőhet. Ez a trend a városokra jellemző, ami egyrészt a növekvő urbanizációnak tudható be, másrészt annak, hogy a fiatalabbak egyre jobban vonzódnak a márkásabb ékszerek iránt. Az üzletláncok előretörését a regionális cégek vezetik, de néhány országos, sőt nemzetközi hálózatú társaság is terjeszkedik.

Indiai ékszerláncok (üzleteinek és azon városok száma, ahol jelen vannak) 
Indiai ékszerláncok és üzleteiknek száma 
 

De még így is a kis- és középvállalkozások maradnak a domináns ékszerkereskedők India-szerte, azokon belül is a családi manufaktúrák a vidéki központokban. Utóbbiak az eladás mellett több szerepet is ellátnak, például aranybankárként is funkcionálnak. Ám ezt leszámítva azért továbbra is élesen elkülönülnek majd az üzletláncok a kis- és középvállalkozásoktól.

A független kis-, a közepes vállalkozások, valamint a regionális és országos üzletláncok főbb jellemzői (megkülönböztető jegyeik, üzletük mérete négyzetméterben, készletek kilogrammban, a boltban kiállított áruk aránya a teljes készlethez képest, foglalkoztatottak száma üzletenként) 
 
 

Érdekes a hirdetési szokások változása is. Míg korábban a nyomtatott sajtóban voltak ékszerhirdetések, addig ma már az online és a kültéri (plakátokon, posztereken való) megjelenés dominál, dacára annak, hogy ezek drágábbak.

Bár az indiai ékszervásárlások ellenértékének a kiegyenlítésénél még a hagyományos fizetési mód a jellemző, a tranzakciók 70-80 százalékát készpénzben ütik nyélbe, érdekes, hogy gyakran cserélődnek el rudak és érmék, vagy régebbi ékszerek új ékszerekre. Ezt két tényező határozza meg: a szezonalitás és az aranyár alakulása. A Diwali fesztivál idején például a készpénzes vásárlás aránya az átlagosnál magasabb, mivel sokak bevétele – főként vidéken – készpénzben képződik. Ezzel szemben az esküvői szezonban jellemzően a hosszú évek alatt felhalmozott aranyrudakat és -érméket cserélik át menyegzői ékszerekre. Amikor pedig az aranyárak magasan állnak, akkor a vásárlók hajlamosabbak aranyat cserélni új ékszerre, hogy így takarítsanak meg készpénzt, arra az esetre, hogyha az arany árak a számukra vonzó szintre mennének le.

Bár India a világ egyik legnagyobb ékszergyártója, ipara meglehetősen szervezetlen. A nagyüzemi, szervezett termelés aránya mindössze 5-10 százalék, az ékszerek döntő része általában a kisebb, 2-4 aranyművest foglalkoztató műhelyekben készül. Ennek köszönhető az a tény, hogy az indiai ékszerek 60-65 százalékát kézi munkával állítják elő. A kis műhelyek tőkeigénye ugyanis viszonylag alacsony, miután ritkán birtokolják is azt az aranyat, amit megmunkálnak, alapvetően megbízásra dolgoznak.

Igaz, tíz évvel ezelőtt még sokkal magasabb volt a kézi gyártás aránya, ami a nagybani ékszertermelés fokozatos térhódítását jelzi. Ez összefüggésbe hozható az indiai ékszerexport növekedésével, valamint az üzletláncok igényeivel. A külföldi vevők szigorú beszerzési szabályai ugyanis nem teszik lehetővé a kisebb műhelyektől való ékszervásárlást.

Az indiai ékszergyártás még mindig jelentősen koncentrált, a kövek és ékszerek mintegy 60 százaléka Mumbaiban, Calcuttában és Új-Delhiben készül. 

Ahogy az ékszerekre vonatkozó ízlések és preferenciák eltérnek Indián belül, a gyártói képességek és a szakértelmek is mások. Az India északnyugati részén elterülő Rádzsasztán szövetségi állam fővárosa, Dzsaipur például a féldrágakövek előállításáról híres, Haidarábádban évszázadokra visszanyúló hagyománya van a gyöngyök készítésének – ezért is hívják a Gyöngyök városának. Ahogy a Gudzsarát szövetségi államban lévő Szúratot Gyémántvárosnak.

A Bureau of Indian Standards (BIS) előírásainak megfelelő nagyobb indiai ékszergyártó és hitelesítő központok 
 
 
 

 


A 2000-ben létrehozott Bureau of Indian Standards (BIS) céljai között szerepel, hogy biztosítsa a vásárlókat arról, hogy az általuk megvett arany jó minőségű, emellett támogatja a sárga nemesfém exportját, és mindent megtesz annak érdekében, hogy India megbízható aranyközponttá váljon. A BIS országszerte több mint 300 tanúsító központtal rendelkezik, 13 ezer ékszerészt akkreditált eddig. Ennek ellenére szakértők szerint még sok a tennivaló. Bár a hivatalos adatok szerint az alulkarátolt (a valóságban kevesebb a karátszám, mint amit a beütőjel mutat) aranyékszerek aránya az évekkel ezelőtti 20-40 százalékról 10-15 százalékra csökkent, a BIS által elismert ékszerészek számából arra lehet következtetni, hogy ez az arány valójában magasabb lehet. Érdekes, hogy míg az elmúlt 12 hónapban aranyat vásárolt indiai városi lakosok mindössze 5 százaléka mondta azt, hogy nem ismeri új ékszere karátszámát, addig ez az arány vidéken 18 százalék. Miközben az indiaiak 86 százaléka tartotta rendkívül fontosnak, hogy legyen fémjel az általa megvásárolt aranyékszeren. 

A BIS arany fémjele több komponensből áll: tisztaság, próba, a hitelesítés éve és az ékszerész kódja
 
 

  

Az indiai gazdaságban betöltött óriási szerepe ellenére, az ékszergyártás az egyik legrosszabbul szabályozott iparág az ázsiai országban. Nincs még egy olyan üzletág, amelyre például olyan előírás vonatkozna, mint amilyen volt az arany 80:20-as aránya, miszerint a külföldről behozott sárga nemesfém 20 százalékát ékszerként feldolgozva exportálni kellett. Nem véletlen, hogy ez az előírás annyira életképtelennek bizonyult, hogy azt 2014 novemberében eltörölték.

Forrás: World Gold Council, Conclude Zrt.
 
 
A cikksorozat már megjelent részeit elérheti aranypiaci elemzéseink között IDE KATTINTVA.