Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a Népszabadság online kiadásában megjelent cikket a Conclude ghanai projektjéről. A cikk írója: Ábrahám Ambrus, Népszabadság. Fotók: Juhász Gergely-Kocsis Anita.

Saját aranybányája lehet annak, aki a magyar befektetési rúdarany piac egyik vezető szereplője, a Conclude Zrt. által birtokolt ghánai cégbe fektet. A vállalat pénzügyi befektetőt keres a közelmúltban megszerzett afrikai aranybányászati koncessziójának kitermeléséhez.

Több mint fél éve tartó folyamat végére került a közelmúltban pont: a többségi magyar tulajdonban lévő Conclude Befektetési Zrt. Ghánában egy úgynevezett „small-scale”, vagyis csak külszíni fejtéssel üzemeltethető aranybánya nyitására és működtetésre szerzett közvetett koncessziót – tudta meg a nol.hu. Juhász Gergely, a vállalat ügyvezető igazgatója érdeklődésünkre megjegyezte: egy nagy területű és mélyművelésű bánya nyitására jelenleg nem lenne reális esély, ugyanakkor a ghánai „kisüzemi“ besorolású aranybányászkodás is komoly projektnek számít magyar szemszögből.

Felvetésünkre, hogy azért hogyan lehet meggyőzni a partnereket, hogy nem egy átverésről van szó, úgy válaszolt: a saját jelenlétük és a már eddig is befektetett pénzük jelent garanciát. A Conclude ugyanis, amíg nem volt meg a működtetést biztosító koncesszió, és az előzetes vizsgálatok, addig nem kívánt befektetőket bevonni, hiszen ezt a kockázatot maga vállalta.

A Conclude által kiválasztott és leszerződött terület Obuasi városától 20 kilométerre található, a „telek” mintegy 20 hektáros illetve további területekkel bővíthető. Ez az Ashanti Gold Belt területén fekszik, amely jelenleg a világ egyik leggazdagabb aranyövezete, ahol tucatnyi nagy és több száz kisebb aranybánya működik. Az előzetes kőzettani vizsgálatok biztatóak, az aranytartalom tonnánként 4-8 gramm között mozog 6-8 méter mélységben – ezek a típusú bányák jellemzően akár 40-50 méter mélyre is lemennek. (Az említett aranytartalom egyébként a világátlag négyszerese.) Viszonyításképpen megjegyezte, hogy a nagy bányák esetében tonnánként 1,5-2,5 grammos arany mellett már nyereséges a működés.

A projekt most következő fázisában a felszíni műveléssel kitermelhető aranyvagyont szeretnék alaposan felmérni. Várakozásaik szerint legalább 100 ezer uncia kitermelhető aranyat kellene rejtsen a terület ahhoz, hogy egy 10 éves élettartamú bányát lehessen tervezni. Az elérhető technológiával ebből körülbelül 60 ezer uncia színarany volna kinyerhető, amelynek értéke a jelenlegi árfolyamok mellett 90 millió dollár. 

A projekthez ráadásul a helyi befektetési szabályokat és az eddigi fejleményeket is át kell tekinteni. A szóban forgó „small-scale”-bányászatra vonatkozó lehetőségeket a ghánai bányászati törvény szabályozza. Ebben nincs is rendkívüli, ám hogy ez hogyan is történhet, abban már lehet furcsa fejlemény egy európai ember számára. Az ilyen aranybányákra vonatkozó koncessziókat ugyanis kizárólag ghánai állampolgárok szerezhetik meg. Ezzel kíván az ország munkahelyeket és profitot teremteni a bányászatból. A külföldiek részvétele ezekben a projektekben csak egy úgynevezett Service Provider cégen keresztül lehetséges, amelyben viszont akár többségi tulajdont is birtokolhatnak külföldi állampolgárok, befektetők.

Ez a cég köt kizárólagos bányászati szerződést a koncesszió, vagy koncessziók tulajdonosával, s ez a vállalat végzi majd a kutatásokat, bocsátja rendelkezésre, vagy szerzi be, bérli az ehhez szükséges gépeket, és ez a társaság veheti fel majd az alkalmazottakat is. Ennek a társaságnak kell elszámolnia a szerződésben foglaltak szerint a koncesszió tulajdonosával is. Ezekben a cégekben egyébként a kitermelési koncessziót birtokló ghánai emberek jellemzően kisebbségi részesedést kapnak.

Nos, ezt a koncesszió megszerzéséhez szükséges vállalatot, Conclude Investments Ghana Ltd. néven tavaly szeptemberben jegyezték be az afrikai országban – hangsúlyozta Juhász Gergely. Ebben most 90 százalékban a Conclude Befektetési Zrt., míg 10 százalékban a koncessziót szerző helyi lobbistájuk a tulajdonos. A jegyzett tőke most 79,4 ezer ghánai cedi, amely mintegy 53 ezer dollár.

Mindez azonban még kevés a termelés beindulásához, s ez az a pont, ami európai vagy amerikai szemmel nézve különösen furcsa lehet. Az afrikai országban ugyanis egymás mellett működik az állami szabályozás és a régi, egykori Ashanti királyságból örökölt királyi rendszer is. A falusi főnökök regionális „chief“-eknek, azok pedig egyenesen a Kumasiban székelő Ashanti királynak tartoznak felelősséggel. Éppen ezért a koncesszió megszerzéséhez a környék faluvezetőinek támogatását is meg kellett szerezni.

Ehhez különféle előírt ajándékokon és szertartásos találkozókon át vezetett az út. A helyi farmerekkel is meg kell egyezni a kártalanításról. A kakaófa a legdrágább, melyért darabonként 10 dollárt kérnek. Amennyiben ezek a tárgyalások is megvannak, csak akkor szerezhető meg az engedély, amelynek első fokát a közelmúltban kapta meg a lobbistájuk, s hagyott jóvá a helyi bányászati szervezet.

Az engedélyezések egyébként azt is kötelezővé teszik, hogy a vállalat helyi embereket alkalmazzon. Persze költözik majd ki hazai technikus és mérnök is, de kalkulációik szerint az üzemeltetéshez mintegy 20-30 helyi bányászra is szükség lesz, amelyből nincs hiány, miután ezen a környéken rengetegen élnek az aranybányászatból.

A bányászott arany forgalomba hozatalának is megvannak a helyi előírásai. A kibányászott, koncentrált, előfinomított arany a ghánai állam által tulajdonolt aranyfelvásárló cégnek vagy a királyi ékszerkészítőknek értékesíthető. Amennyiben külföldre vinné a tulajdonos, úgy exportengedélyt kell kérnie és vámot szabnak ki. Ennek tarifája most a szállítandó mennyiség 2 százaléka körül mozog.

Azt azért ma már senkinek sem szabad  gondolnia, hogy az ország a teljes feudalizmusban szenved, s bárki azt teszi, amit szeretne. A small-scale bányák esetében például az itthon elhíresült, egyébként nagy hatékonyságot biztosító ciános módszert nem lehet alkalmazni. Ezzel együtt azért a befektetők minél nagyobb vonzására is törekednek az országban, s a projektekhez meglepően rugalmas és jól működő angolszász típusú jogi és bankrendszert alakítottak ki, valamint a bányászatot kiszolgáló szektor is rendkívül erős – jegyzi meg a Conclude vezetője. Az ország egyébként is gyorsan fejlődik, az idénre például 11 százalék fölötti GDP növekedést várnak.

Ennek következtében, hogy ma már nem csak egyszerű szabadrablást végeznek a külföldiek befektetők és bányatársaságok, azt az is mutatja, hogy a működéshez rengeteg engedélyre, így többi között a környezetvédelmi hatóság belegyezésére, vízjogi, robbantási engedélyre is szükség van.

Juhász Gergely hangsúlyozta: reményeik szerint a kitermelés jövő ilyenkor már javában zajlik. Mint mondta, a bánya kezdeti működtetéséhez szeretnének tulajdonost bevonni és igazából ez jelentené a befektetési lehetőséget a tőkével rendelkezők számára, de azért senki ne kisbefektetői megközelítéssel gondolkodjon. Nem kisbefektetőkre számítanak – tette hozzá. Egy, legfeljebb kettő vagy három tulajdonos bevonásáról lehet szó, akik részvényesei lehetnek a ghánai vállalatnak. Mint megjegyezte már vannak érdeklődők és folynak a lehetséges befektetőkkel a tárgyalások.

Juhász Gergely ugyanakkor megjegyzi a jelenlegi kedvező számok és a terület jó fekvése senkit sem szabad, hogy megrészegítsen. Ez egy elég kockázatos iparág. Bár Ghánában a sikeres aranyprojektek aránya jóval magasabb, mint a világ más részein ám itt is igaz, hogy négy esetből alig több mint egy területen igazolódnak be az álmok.

Forrás: Népszabadság Online