Conclude Daily Gold

Minden ezüst befektetőnek a figyelmébe ajánljuk az ezüstpiac elmúlt 400 évének történetét. Az ezüst árfolyamában csak az elmúlt száz évben hihetetlen árfolyam elmozdulások voltak, nem ritkán az ezüst árfolyama megtizedelődött, de olyanra is volt példa, hogy a harmincszorosára ugrott.

1600: az ezüst unciánkénti ára 0,27 font.

1601: a Kelet-Indiai Társaság első útján 80 ezer uncia (2,48 tonna) ezüstöt visz Londonból Indiába.

 1602: Amszterdamban megalakul az Egyesült Holland Kelet-Indiai Társaság, hogy a londoniak riválisaként szállítson ezüstöt Indiába.

1618: a Kelet-Indiai Társaság engedélyt kap évi 400 ezer uncia (12,44 tonna) ezüst szállítására.

1660: az 1600 óta Amerikából Spanyolországba irányuló ezüstszállítások összesített értéke eléri a 303,7 millió unciát (9.446 tonnát). A spanyol ezüst reál az amszterdami és a londoni piacon is elfogadott valutává válik.

1661: a Kelet-Indiai Társaság kizárólagos jogot kap arra, hogy keleten kereskedjen, ez a következő két évszázadra London legnagyobb ezüstvásárlójává teszi.

1671: Moses Mocatta Londonban céget alapít, ebből alakul ki később a Mocatta & Goldsmid, a piac legrégebbi szereplője. A család kilenc generáción át dolgozott a piacon. Mocatta az Indiába szállított ezüsttel és arannyal fizet a gyémántért.

1694: megalakul a Bank of England.

1696-97: a brit királyi pénzverde, a Royal Mint 15 millió uncia (466 tonna) ezüstöt bocsát ki, amelyek többségét újraolvasztva Indiába szállítják.

1700: az ezüst ára még mindig csak 0,29 font/uncia.

1703: a Kelet-Indiai Társaság már 3,9 millió uncia (121 tonna) ezüstöt szállít.

1707: Mocatta ezüstszámlát nyit a Bank of Englandnél és attól kezdve egészen 1840-ig a brit központi bank kizárólagos ezüstbrókere.

1717: ismeretlen spekulánsok sikertelenül próbálnak meg ezüsthiányt okozni a piacon, az arany hivatalos árának csökkentésére spekulálva. 1,1 millió uncia (34 tonna) ezüst marad a Bank of England trezorjában, melyet Mocatta 7 hónap alatt ad el.

1732: a Bank of England mellett Mocatta már a Kelet-Indiai Társaság kizárólagos ezüstbrókerévé is válik. A Bank of England megnyitja a nemesfém-rudak tárolására alkalmas raktárt (angolul: Bullion Warehouse-t, ebből lett később a Bullion Office).

1733: az éves mexikói ezüsttermelés 9 millió unciára (280 tonnára) ugrik, majd rövid időn belül meghaladja a 15 millió unciát (466 tonnát).

1779: Abraham Mocatta beveszi maga mellé partnernek Asher Goldsmidet, a cég neve Mocatta & Goldsmid (Brokers) lesz, a címe pedig: Grigsby’s Coffee House.

1785: a Bank of England nemesfém-raktára Bullion Office-ra kereszteli át magát.

1789: a Bank of England egy speciális számlát nyit a francia forradalom elől elmenekített ezüst koronáknak. Mocatta & Goldsmid 33 ezer angol font értékben vásárol koronát a banknak.

1797: a Bank of England felfüggeszti a készpénzkifizetéseket aranyban, miután a napóleoni háborúk miatt megcsappannak a tartalékai, helyettük III. György képével díszített spanyol ezüst reálokat és ezüstérméket bocsát ki.

1800: az ezüst ára Londonban továbbra is 0,27 font/uncia, míg New Yorkban 1,8 dollár/uncia.

1805: Nathan Mayer Rotschild megnyitja bankházát Londonban és beszáll az ezüst- és aranybizniszbe.

1810: a Bank of England angol képviselőháznak tett jelentéséből kiderül, hogy a Bullion Office 6 millió uncia (186 tonna) ezüstöt tárol és a  Goldsmiths’s Hall évente 1,5 millió uncia ezüstöt lát el minőségi jelzésével.

1811: az 1796 óta működő aukciós ház, a Sharp & Kirkup belevág az arany- és ezüstbrókerségbe, ám a Bank of England nem akkreditálja.

1816: a brit pénzverési törvény, a Coinage Act az aranyat teszi meg az egyetlen sztenderd értékkel bíró nemesfémnek, egyúttal az ezüst árát 2 fontban állapítják meg. Az 1697-es első jelentősebb ezüstérme-verés óta 15,7 millió uncia (488 tonna) ezüst került forgalomba.

1822: a francia Nicéphore Niépce, a fotográfia feltaláláshoz ezüstöt használ, a XX. században a fényképezőgépeknél használták a legtöbb ezüstöt.

 1835: az ezüst hivatalos státuszt kap Indiában, egy rúpia értékű érme 0,34 uncia (10,6 gramm) ezüstöt tartalmaz.

1840: a londoni kikötőbe érkező arany- és ezüstszállítmányok megnövekedése miatt a Bullion Office a Mocatta mellett más brókereknek is lehetővé teszi a nemesfém-kereskedést.

1850: az amerikai és ausztrál aranyfelfedezéseket követően az ezüst válságba kerül. A következő fél évszázadban világszerte átállnak az ezüst- helyett az aranyverésre.

1852: a nagyszabású aranyfeltárások hatása megmutatkozik a londoni piacon. Stewart Pixley megalapítja nemesfém-kereskedő cégét, ami később négy generáción át működve, Pixley & Abell néven válik ismertté.

1853: Samuel Montague megalapítja nemesfém-kereskedő cégét, ez ma az HSBC része.

1855: a londoni piacon három bróker – Mocatta & Goldsmid, Sharps & Wilkins és Pixlex & Haggard (nem sokkal később Abell) tevékenykedik, míg további négyen – Johnson & Matthey, Browne & Wingrove, Rotschild’s Royal Mint Refinery és H.L. Raphael’s Refinery – rendelkeznek finomítási engedéllyel.

1856: a londoni piacról rekordmennyiségű, 116 millió uncia (3608 tonna) ezüst érkezik Indiába.

1859: a nevadai ezüstfeltárások 1895-re az USÁ-t teszik a világ fő ezüsttermelőjévé, évi mintegy 55 millió uncia (1710 tonna) ezüsttermeléssel.

1870: a londoni piac távírós összeköttetést létesít New York-kal és Bombay-jel, biztosítva ettől kezdve a nemesfém-árak nemzetközi megállapítását. A P&O hajózási társaság 1000 unciás, 996-os finomságú ezüsttömböket szállít a Szuezi-csatornán keresztül Keletre, amiért Indiának 2 százalékos szállítási és fél százalékos biztosítási, Kínának 2,5 százalékos szállítási és 1 százalékos biztosítási díjat számol fel.

1871: Németország az ezüstfedezeti rendszerről áttér az aranyfedezetűre, emiatt a Deutsche Bank a londoni piacon keresztül 26 millió uncia (808,7 tonna) olvasztott érme ezüsttől válik meg. Más országok is követik a példát, ezért az ezüst leértékelődik.

1876: a brit képviselőháznak az ezüst leértékelődését vizsgáló bizottsága a Mocatta & Goldsmid, a Pixley & Abell és a Sharps & Wilkins szakértelmét veszi igénybe. Ők az európai eladásokat tették felelőssé az érmepiac hanyatlásáért, az áresést azonban India az ezüstkészletek 85 százalékának átvételével tompítja.

1878: az erős ezüstlobby az USÁ-ban eléri a Bland Allison Act elfogadását, ami a kormányt évi 20 millió uncia (622 tonna) vásárlására kötelezi.

1886: a brit királyi arany- és ezüst bizottság, a Royal Commission on Gold and Silver megvizsgálja a nemesfémek megváltozott viszonyát és megállapítja, hogy jelentősebb ezüstverde csak az USÁ-ban, Indiában és Kínában maradt.  Samuel Montague részt vesz a bizottságban, míg Steward Pixley és Sir Hector Hay a Mocatta képviseletében statisztikai adatokkal segédkezik. India szerepe még mindig jelentős az ezüst hasznosításában, de a fényképészet aránya már eléri a 10 százalékot.

1890: a Sherman Silver Purchase Act előírja az amerikai kormánynak, hogy évente 54 millió uncia (1679 tonna) ezüstöt vegyen, ám ezt 1893-ban hatálytalanítják.

1897: a Sharps & Wilkins hivatalosan elindítja a London Silver Fixinget – az ezüstár-megállapítást – a Mocatta & Goldsmid, a Pixley & Abel és a Samuel Montague jelenlétében. Ennek értelmében hétköznap délután háromnegyed 2-kor, szombaton délelőtt háromnegyed 12-kor fixálják az ezüst piaci árát.

1900: az ezüst unciája Londonban 0,11 fontba, New Yorkban 0,62 dollárba kerül. A nagyobb államok közül már csak Kína működteti az ezüstsztenderdet.

1914: az I. világháború kitörésekor Nagy-Britannia és Franciaország bevonja az aranyérméket, ezzel szemben több ezüstöt bocsát ki.

1916: a Mocatta & Goldsmid által felügyelt Silver Purchase Committee titokban összesen 300 millió uncia (9 330 tonna) ezüstöt vásárol Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Indiának.

1919: az erős kínai vételek 0,33 fontra és 1,73 dollárra nyomják fel az ezüst unciáját.

1926: India  400 millió uncia (12 440  tonna) ezüstöt ad el tartalékából, lenyomva az árat.

1931: a világgazdasági válság és az aranysztenderd összeomlása az ezüst unciájának árát is történelmi mélységbe (0,05 fontra és 0,24 dollárra) löki.

1934: az US Silver Purchase Act előírja, hogy az Egyesült Államok tartalékainak 25 százalékát ezüstben kell tartania, ami az USÁ-t az egyetlen hatékony piaci ezüstvásárlóvá teszi világszerte. A London Silver Fixing gyakran megvárja, amíg az US Treasury vesz.

1935: az USA vásárlásai által diktált arbitrázsok Kínát az ezüstsztenderd feladására késztetik.

1939: a II. világháború kitörésekor az ezüst a Bank of England kizárólagos ellenőrzése alá kerül, korlátozhatta az ezüstkészletek kiosztását.

1946: a londoni ezüstpiac részlegesen újranyit, az árjegyzés tiszta ezüstre történik és nem a 925 ezrelék tisztaságú ezüstre mint ahogy korábban volt.

1953: a londoni ezüstpiac teljesen újranyit.

1957: a Hambros Bank felvásárolja a Mocatta & Goldsmidet, míg a Sharps & Wilkins egyesül a Pixley & Abellel, Sharps Pixley néven.

1961: a világ ezüstfelhasználása meghaladja a bányakitermelést, emiatt az amerikai kincstár kénytelen eladni készleteiből, hogy lenn tartsa az ezüst árát.

1963: a New York-i határidős tőzsde, a New York Commodity Exchange elindítja az ezüst kontraktust. Az ezüst unciájának ára 1,29 dollárra ugrik, miután az USA-kincstár kötelezettséget vállal arra, hogy az 1934-es Silver Purchase Act alapján kibocsátott ezüst certifikátokat beváltja. A törvényt később hatályon kívül helyezik.

1964: az egydolláros USA-bankjegyek megszűnnek ezüst certifikátoknak lenni.

1965: a magasabb ezüstárak miatt a következő tíz évben 245 millió uncia (7 600 tonna) ezüstöt csempésznek ki Indiából hajókon át Dubai-on át, többségük a londoni piacon landol.

1968: miután mintegy 300 millió unciányi ezüstöt hívnak le 1,29 dolláros áron az USA kincstártól, és azt az azonnali piacon, 1,5 dollár felett tudják eladni, az USA-kincstár megszüntette az ezüst certifikátok 1,29 dolláros unciánkénti áron való beváltását.

1979-1980: Bunker Hunt ezüstfelvásárlásai 1980. január 21-ére 49,45 dollárra (21,65 fontra) nyomják fel az ezüst unciájának árát. Hunt hitelből folytatott spekulációja összeomlik és az ezüst jegyzés 1982-re 4,9 dollárra (2,85 fontra) zuhan.

1986: ismét felvirágzik az indiai ezüstcsempészet.

1993: India 1947 óta először engedélyezi a hivatalos ezüstimportot, ennek hatására a világ második legnépesebb országa a kilencvenes években 1000 millió uncia (31 000 tonna) ezüstöt szív fel.

1999: a London Silver Fixing átvált arra, hogy mindennap déli 12 órakor a Bank of Nova Scotia (Mocatta), az HSBC (Montagu) és a Deutsche
Bank (Sharps Pixley) telefonos megkérdezése alapján határozódik meg az ezüst ára.      

Forrás: silverfixing.com, Conclude Zrt.

A fent említett részvények, kötvények, állampapírok a Conclude Bróker szolgáltatásaként megvásárolhatóak. Amennyiben megbízást szeretne adni, vagy további információkra van szüksége, kérjük hívja a Conclude csoport központi számát, vagy mobiltelefonszámaink valamelyikét
+36 1 799 7799 | +36 20 257 6442 | +36 20 257 2442