Conclude Daily Gold

A Bitcoin és más kriptovalutáknak kiszoríthatják a központi bankokat, a hagyományos bankokat, és megkérdőjelezhetik a nemzeti pénzek monopóliumát – osztotta meg első hallásra meghökkentő vízióját Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója a Bank of England múlt heti konferenciáján.

Az IMF első embere szerint a kriptovalutákkal kapcsolatos technikai problémák idővel megoldhatók. Úgy vélte, hosszú távon a technológia maga helyettesítheti a nemzeti pénzeszközöket, a hagyományos pénzügyi közvetítést, olyannyira, hogy általuk megkérdőjeleződhetnek a ma ismert banki modellek 

 „Nem is olyan régen egyes szakértők még azzal érveltek, hogy a személyi számítógépeknek sohasem lesz létjogosultságuk, s a tableteket csupán drága kávétálcának fogjuk használni” – érzékeltette egy meggyőző analógiával, miért nem bölcs dolog elvetni a virtuális pénznemeket. Amelyek nem összekeverendők az „e-pénzekkel”, a Paypal-lal, vagy a kínai Alipay és a kenyai M-Pesa hasonló konstrukcióival.  Lagarde szerint a virtuális pénznemek más kategóriába tartoznak, mindenekelőtt azért, mert saját számla-és fizetési rendszert biztosítanak, amelyek lehetővé teszik a központi bankok és az elszámolóházak peer-to-peer (felhasználók közti közvetlen) tranzakciókat.

Jelenleg a virtuális pénznemek, például a Bitcoin minimális vagy semmilyen kihívást nem jelentenek a törvényes fizetőeszközökre és a központi bankokra, egész egyszerűen azért, mert túl változékonyak, túl kockázatosak, túl energiaigényesek, és az alapjukként szolgáló technológiák még nem skálázhatóak – jelentette ki az IMF vezérigazgatója. Hozzátéve: sok virtuális pénznem a szabályozók számára túl misztikus.

A kriptovaluták a gyenge pénzügyi  intézményekkel és instabil nemzeti valutákkal rendelkező országokban akár már most kiszoríthatják a nemzeti pénzt (pl. Venezuela). A polgárok ahelyett, hogy elfogadnák egy másik ország pénznemét – például az amerikai dollárt –, inkább a virtuális pénznemek felé fordulnak. Ezt nevezhetjük a dollarizáció 2.0-nak – dobott be egy új klisét az IMF feje.

A Valutaalap tapasztalatai azt mutatják, hogy van egy fordulópont, amelyen túl egy új valuta elfogadása exponenciálissá válik és hirtelen elkezdi kiszorítani a helyi pénzt. (itt egy régebbi példát hoz Lagarde, a Seychelle-szigetek példáját, ahol 2 év alatt (2008-tól 2010-ig) a dollárhasználat 20 százalékról 60 százalékra ugrott.

S hogy egy szép napon miért ne tartanának az emberek fizikai dollár, euró vagy angol font helyett virtuális pénznemeket? – vetette fel Lagarde. Szerinte az utóbbiak könnyebbek és biztonságosabbak lehetnek, mint a papírpénzek beszerzése, különösen a távoli régiókban, ráadásul stabilabbá is válhatnak. Például egy virtuális pénzt ki lehet bocsátani egy az egyben dollárért, vagy egy stabil valutakosárban. A kibocsátás teljesen átlátható lehet, amelyet hiteles, előre meghatározott szabályok irányítanak, egy nyomon követhető algoritmus vagy akár egy “intelligens szabály“ szerint, amely tükrözheti a változó makrogazdasági körülményeket.

A virtuális pénznemekre a központi bankok legjobb válasza az lehet, ha továbbra is hatékony monetáris politikát próbálnak folytatni, miközben nyitottak maradnak a friss ötletekre és azokra az új igényekre, amelyek a gazdaságok fejlődésével értelemszerűen megfogalmazódnak.

Lagarde előadásában eljátszott a gondolattal, hogy a bankkártyás fizetést is kiszoríthatják idővel a peer-to-peer fizetési módok a kriptodevizák segítségével. Az emberek idővel a virtuális pénznemeket részesíthetik előnyben, mert azok potenciálisan ugyanolyan költségeket és kényelmet kínálnak, mint a készpénz – mivel nincs elszámolási kockázatuk, az elszámolásban nincs késlekedés, nincs központi nyilvántartás, a közvetítők nem ellenőrzik a számlákat és a személyazonosságukat. „Ha viszont a magántulajdonban lévő virtuális pénznemek kockázatosak és instabilak maradnak, az állampolgárok még felkérhetik a központi bankokat, hogy biztosítsák a törvényes fizetőeszközök digitális formáit” – üzent a jegybankároknak Lagarde.

Ez elvezet bennünket a pénzügyi közvetítés új modelljeihez. Ebben a jelenlegi banki szolgáltatások igencsak megváltozhatnak, s a jövőben a napi kifizetésekhez szükséges kisebb összegeket fogjuk csak tárolni virtuális pénztárcáinkban, míg a többit lehet befektetési alapokban fialtatni, vagy pedig peer-to-peer (Conclude komment: megtakarító a hitelfelvevőnek közvetlenül fog hitelezni pl. „diverzifikált hitelcsomagokon” keresztül) hitelezési platformokba „kvázi betétként” elhelyezni. Ez a „szép új világ” a likviditás és az adatok világa. Sok az új szereplő és egyikük sem akar már bankfiókot venni.

Egyesek szerint, ha kevesebb lesz a bankbetét és a pénz más közvetítő csatornákon áramlik a gazdaságba, az megkérdőjelezhetővé teszi a jelenlegi kétszintű banki modellt (Conclude: jegybank+kereskedelmi bankok).  Ma a központi bankok az eszközárakat az elsődleges forgalmazókon keresztül befolyásolják, vagy olyan nagy bankokon keresztül, akik által un. nyíltpiaci műveleteket tudnak végrehajtani, azaz közvetlenül likviditást tudnak teremteni valamely pénzügyi eszközben. De ha ezek a nagybankok kevésbé lennének fontosak az új pénzügyi világban, a központi bankok ráhatása is csökkenne a pénzügyi folyamatokra.

Conclude kommentár: az IMF elnökének beszéde a Bank of England épületében hangzott el a Központi Bankok és a Fintech című konferencián 2017 szeptember 29.-én. A meglepően őszinte beszédből a kriptodevizákat érintő részt kivonatoltuk. Az IMF vezér szavai azért is figyelemre méltóak, mert mintha óvatos pozitív irányú eltolódás volna megfigyelhető a kriptodevizák szabályozói megítélésben. Véleményünk szerint a kriptodevizák ill. a blokklánc technológia alapjaiban fogja megváltoztatni a teljes pénzügyi rendszert. Természetesen felmerül a kérdés, hogy megmarad-e az arany és ezüst szerepe az új pénzügyi rendszerben? Véleményünk szerint nagyon is. Ugyanis az arany kézbevehető a virtuális devizák pedig nem. Mindkettő fontos és jó eszköz.

Forrás: IMF, Conclude Zrt.