Conclude Daily Gold

Pierre Lassonde aranyguru, bányaipari legenda, a Franco-Nevada Corp. elnöke tavaly szeptemberben, a denveri aranykonferencián tartott előadása ma is aktuális. Az alábbiakban egy az egyben közöljük a Lassonde által bemutatott szemléltető grafikonokat, összefoglalva az azokhoz fűzött megjegyzéseit.

1. grafikon: Az arany árának emelkedésére a kitermelés hétéves késéssel válaszol…

Az arany árának és termelésének egymáshoz való viszonyában az elmúlt 40 évben két, egyaránt 7-7 éves periódust lehet felfedezni. Az elsőben, 1973-1980 között, az aranyár unciája 35 dollárról 800-ig drágult, erre azonban az aranytermelők csak a hetedik év végén, a 800 dolláros addigi csúcs elérése után reagáltak: az azt követő 20 évben a kitermelés közel a duplájára nőtt, ezzel szemben az aranyár lefelé ment. A következő hétéves periódus 2002-2009 közé esett: ekkor az arany ismét kilőtt, 300 dollárról 1000-ig, a termelés viszont csökkent, s csak 2009 után kezdett nőni, 2011-re elérve a 2000-as szintjét. Mindezek alapján nem kizárt, hogy az aranytermelés még egy darabig növekszik, azonban ez nem lesz olyan egyszerű mint az 1980-as években volt. Miért? Nézzük tovább…

2. grafikon: Az aranybánya-cégek részvényeinek árfolyam-emelkedése a 70-es évek végéig egy az egyben lekövette az arany drágulását, sőt még túl is teljesítette azt. Most nem.

Az 1975-ben 5 dollárért vett aranybánya-részvényt 1980-ban 108 dollárért lehetett eladni.

3. grafikon:.. az utóbbi 7 évben azonban ennek pont az ellenkezője történik…

Míg az arany ára a háromszorosára nőtt, a bányarészvények árfolyama stagnált.

4. grafikon: … a magyarázatot az aranybányászat üzleti fundamentumainak romlásában kell keresni

Ezek szerint:

- a tartalék kőzet aranykészletek és a  bányászott kőzetek aranytartalma is több mint 60 százalékkal csökkent az utóbbi évtizedben,

- a termelési költségek több mint megháromszorozódtak,

- az egy uncia aranyra jutó tőkeköltség, a CAPEX szintén több mint a triplájára emelkedett,

- az egy unciára jutó működési költségek (G&A: general and administrative expense) is megötszöröződtek, 20-ról 100 dollárra, miután az aranybánya-cégek ma már kénytelenek jóval nagyobb és komplexebb projekteket indítani, mint korábban.

5. grafikon: Csökkenő felfedezések. Drámaian csökkent az újabb potenciális arany lelőhelyek száma és készlete

A 80-as évek elejét rekordarany-találatok jellemezték, majd – az olajhoz hasonlóan – 1994-95 volt a csúcsév. Az elmúlt pár évben azonban a feltárások minimális eredménnyel jártak, s emiatt az aranytermelés érzékelhető növekedésére a következő tíz évben sem lehet számítani. Ehhez az aranybányászatnak olyan technológiai áttörésre volna szüksége, mint amit az olaj-és gázszektor az utóbbi években végrehajtott.

6. grafikon: Az aranykutatásba fektetett tőke egyre kevésbé térül meg

Sources: Erste Bank, Müller, McKeith (2009)

Míg 1960-70 között 1 dollárnyi sikeres kutatási befektetés 105 dollárnyi hozamot fialt, addig 2000-2010 között már csak 11 dollárnyit, annak ellenéra, hogy az arany ára rekordot döntött. Érthető, ha e ráta láttán a junior bányabefektetők óvakodnak az invesztíciótól.

7. grafikon: A természet erőforrások államosítása polarizálja a termelést

Érdekes, hogy a nagyobb politikai kockázatot magában hordozó országok részesedése a termelésből nagyobb, mint a kisebb politikai kockázatúaké.

8. grafikon: Hosszabb időbe telik a feltárt aranyat kitermelni

A 80-as években az arany kitermelése a felfedezésétől számítva 3-5 éven belül megkezdődhetett, mostanában azonban 15-20 évre becsülhető az időtartam mialatt egy bánya beindítható. Ennek oka, hogy túl komplexek a projektek, nem kedvező az aranybányák elhelyezkedése, olyan helyre kell menjenek a bányászok, ahol előbb ki kell építeni az infrastruktúrát, mert nincs víz, villamos energia, ráadásul az alkalmazottak is egyre magasabb bért követelnek, miközben nincs elegendő szakképzett munkaerő. Olyan közép nagy projekteket kellene találni, ahol könnyebben felszínre hozható a sárga nemesfém.

9. grafikon: Elemzők: barátok vagy ellenségek?

Az elemzők az utóbbi 7 évben a jövőbeni aranyárfolyam alakulást mindig alulbecsülték, sőt előrevetítve rendszerint árfolyamesést prognosztizáltak. Így nem lehet meggyőzni a befektetőket, miért is fektessenek kutatási projektekbe, aranybányákba. Ezzel szemben az olajipari elemzők rendszerint felfelé mutató rövidtávú olajárfolyam alakulást prognosztizálnak. Mivel a bányászat 20-25% energiaköltség hányad mellett dolgozik, ezért a befektetők nem szeretnének beszállni olyan bizniszbe, aminek a működési marginja nyomás alá kerülhet a jövőben.

Pierre Lassonde felteszi a kérdést, hogy miért ellenségesek az elemzők az aranyárfolyam alakulását illetőleg, ill. azt javasolja, hogy vagy váljanak Nostradamus-sá vagy csak a spot árról beszéljenek.

10. grafikon: Az aranykereslet rendületlenül nő

A sok probléma ellenére miért jó mégis az aranybányászati iparágban benne lenni?

Az utóbbi 10 évben az aranykereslet közel a tízszeresére, 30 milliárdról 220 milliárd dollár fölé nőtt. Nem sok olyan szektor a világon, mely ehhez fogható keresletnövekedést tudott volna produkálni. Jelentősen átalakult az aranykereslet összetétele: míg 2002-ben a kereslet 90 százalékát az ékszervásárlások tették ki, a jegybankok pedig nettó aranyeladók voltak, a befektetési arany-vételek alig néhány százalékot tettek ki, az arany ETF-k pedig szinte nem is léteztek, addig manapság sokkal egészségesebb arányok és kiegyenlítettség jellemzi a keresletet: az ékszervásárlások aránya már csak 40 százalék, ugyanennyi a befektetési aranyé, a központi bankok 15 százalékban nettó aranyvásárlókká váltak, az ipari kereslet pedig 7-10 százalék.

11. grafikon: A központi bankok 20 év után váltak nettó aranyvásárlóvá…

A központi bankok körében az utóbbi években csökkent a rendkívül volatilissá és kockázatossá vált devizák népszerűsége, ezért egyre nagyobb arányban visszatérnek az aranyhoz.

12. grafikon: …és ennek még koránt sincs vége

Az Európai Központi Bank a tartalékok között 15 százalékos arany-arányt tart megfelelőnek. Ha ezt az irányelvet a jelenleg tartalékaik között aranyat alig néhány százalékban tartó ázsiai központi bankok magukévá teszik, akkor mondjuk évi 1000 tonna jegybanki aranyvásárlással kalkulálva 17 évig tartana míg a megfelelő szintre töltik fel készleteiket.

13. grafikon: Az arany ETF-ek által birtokolt fizikai arany dinamikusan nő 2004 óta.

A World Gold Council által 2004 novemberében elindított arany ETF-k állománya 129 milliárd dollár, ami jelentős összeg, ám mindössze a 8 százaléka a magánszemélyek által tulajdonolt arany értékének.

14. grafikon: Az arany aránya a globális befektetéseken belül csökkent 1980-2000 között, s azóta csak minimális mértékben nőtt

A befektetések egyenletesen növekednek, az aranybirtoklás azonban nem nő ezzel arányosan

Bár az összes aranyalapú befektetés értéke 1200 milliárd dollár, ez az összes befektetésen belül mindössze 2%-os arányt képvisel (az összes befektetés számításakor Lassonde figyelembe veszi a tőzsdei részvényeket, az állampapírokat, és az aranybefektetéseket is, viszont kizárja a bankbetéteket, az árupiaci termékeket, az ingatlanokat, a hedge fundokat, a kockázati tőkét és a private equity befektetéseket.

 A 70-es években a svájci portfoliómenedzserek átlag 10 százalékos arany-arányt tartottak megfelelőnek a befektetések között. Ha ma a befektetéseken belül szeretnénk mgduplázni a fizikai aranyat, akkor 66 ezer tonna aranyvásárlásra lenne szükség, ami 23 év termelésének felel meg.

Pierre Lassonde hisz benne, hogy újra el fogja érni a fizikai arany aránya az 5-10%-os portfólió arányt, de hogy honnan lesz ennyi arany azt még nem látja.

15. grafikon: Kína és India adhatja a növekvő aranykereslet oroszlánrészét

Nincs igaza Warren Buffetnek abban, hogy „aranyat csak azért vesz az ember, hogy még nagyobb bolondoknak tovább adja magasabb áron”. Nézzük mi is zajlik most a világban? Kína és India aranypiaci részesedése 2002-ben még csak 23 százalék volt, tavaly több mint a duplája, 47 százalék.

16. grafikon: India növekvő jövedelme adhat muníciót az aranykereslethez

A világ legnépesebb országának aranyfogyasztása a következő tíz évben az indiai GDP növekedésével arányosan emelkedhet.

17. grafikon: A már most is legnagyobb globális aranyfogyasztó Kína aranykereslete tavaly megduplázódott, a  trend az egy főre jutó GDP növekedésével arányosan nőni fog.

18. grafikon: A jelenlegi árupiaci áremelkedési ciklusnak még csak a felénél tartunk

Az utóbbi 200 évben az árupiaci áremelkedési ciklusok átlagban 15-21 évig tartottak, a leghosszabb 42 évig, a legrövidebb 12 évig. Jelenleg a 2000 óta tartó ciklus közepén járunk, egy korrekciónál, melyet követően folytatódhat az áremelkedés.  A világ népességének fele keres ugyanis évente 2-3000 dollárt, ami az ipari fejlődés eredményeként 5-10 éven belül 6-8-10 ezer dollárra nőhet, s az ennek hatására növekvő árukereslet áremelkedéshez vezethet.

19. A Dow Jones/arany ráta alapján 13.000 dollárig is drágulhat a sárga nemesfém

Az arany- és a részvénypiac teljesítményének összehasonlítására alkalmas úgynevezett Dow/Gold-arány – azaz a Dow Jones ipari  részvényindexének és az arany árfolyamának egymáshoz való viszonyítása – azt jelzi, hogy ha csökken a ráta, akkor az arany jobban teljesít, mint az USA 30 legfontosabb részvénye, ha nő, akkor elmarad attól. A  Dow/Gold arány a tíz évvel ezelőtti közel 40-ről mára 8-9 közé csökkent. Az arany piaci bull trend általában ki szokott futni az 1:1 arányú Dow/arany mutatóig. Ha ez most is így lesz, akkor 10 éven belül akár az 1:2, sőt az 1:1-es arány újra létrejöhet. Persze nagyobb az esélye annak, hogy a napokban 1600 dollár közelébe esett aranyár közelít majd a 14 ezer pontot ostromló Dow Joneshoz, mint hogy az utóbbi veszítsen értékéből közel 90 százalékot.

Forrás: Pierre Lassonde-Gold Forum Denver 2012, Conclude Zrt.