Conclude Daily Gold

A még mindig formálódó, ám 2012-ben kissé lelassult gyémántipar egyik legnagyobb kihívása, hogy hiányzik olyan összehangolt marketing kommunikáció, mely ösztönözné a keresletet. A másik nagy probléma, hogy a gyémánt értékláncot finanszírozó bankok kezdenek kivonulni az üzletből. Ennek fennmaradása esetén alternatív finanszírozási lehetőségek felkutatására van szükség. Ez viszont tisztább viszonyokat követel meg különösen a vágó/csiszoló fázisban. 

Gyémántpiaci árrések és kihívások

Nem elég, hogy a kutatás-termelés – az iparágban legmagasabb – 16-20 százalékos profitmarginját a bányászati költségek emelkedése erodálhatja, az is veszélyt jelent, hogy a lelőhelyek országainak kormányai is megpróbálnak minél több hasznot húzni a gyémánttermelésből. Mivel a piaci kondíciók várhatóan volatilisek és bizonytalanok maradnak, még fontosabbá válik a szaktudás és a jó minőségű piaci információk összegyűjtése az árak maximalizálása és a kitermelési szintek növelése érdekében. A gyémánt bányászoknak tovább kell optimalizálniuk az értékesítési csatornáik összetételét és megtalálniuk a piachoz vezető leghatékonyabb utakat.

Számos kihívással néz szembe az értéklánc legösszetettebb – a nyersgyémánt-értékesítéstől a csiszoláson, ékszergyártáson át a kiskereskedelemig terjedő – szegmense, a legalacsonyabb, 1-8 százalékos profitmarginnal rendelkező úgynevezett középpiac. Mindenekelőtt azzal, hogy ésszerű piaci áron kell bebiztosítani a nyersgyémánt-kínálathoz való hozzáférést. A vágók és csiszolók közötti költségverseny ugyanis fokozódik, ami az új befektetésektől nagyobb hatékonyságot követel meg, különösen azért, mert a működő tőke bevonása egyre nehezebb. A középpiac kulcsvevőiért, az ékszergyártókért folytatott verseny is növekszik. Itt is jelen van a gyémántbányász országok kormányainak nyomása, mivelhogy szeretnének részesedni a  középpiaci értéklánc bevételeiből is.

Megállapítható, hogy mind az upstreamben (kutatás, bányászat), mind a középpiacon tevékenykedők számára a legnagyobb akadályt a gyémántbányáknak helyet adó országok előírásai támasztják. Ez nemcsak arra irányul, hogy a szortírozó és értékesítési helyek áttelepítésre kerüljenek, hanem hogy  maga a bányászati tevékenység is egyre nagyobb mértékben állami cégek birtokába kerüljön.

Az értéklánc végén szereplő downstream – melynek profitrátája 11-14 százalék között mozog – számára az a fő kihívás, hogy a kiskereskedők a kereslet kielégítéséhez elegendő gyémánt ékszerhez jussanak, és gondoskodjanak arról, hogy mindez etikus forrásból történjen. Az etikai szempontok ugyanis a gyémántot övező konfliktusok miatt nőttek meg szembetűnően az utóbbi években. Magyarul, a vásárlók szeretnének gyémántot, de csak akkor, ha azzal nem hadvezéreket és terroristákat finanszíroznak (legalábbis az USA és Európa vásárlói így gondolkoznak).

A megfelelő összetételű gyémántékszer-kínálat biztosítása érdekében néhány kiskereskedelmi lánc kiterjesztette tevékenységét a bányászat és a középpiac területére is, bányászati társaságokba és vágó csiszoló tevékenységbe fektetve. Ebben a Tiffany & Co. vegyes eredményeket ért el (a botswanai csiszoló részleg nem igazán tudta a Tiffany által elvárt minőséget hozni), ezzel szemben a Chow Tai Fook sikeresebb volt, annak köszönhetően, hogy egyrészt hosszú távú szerződéseket kötött a három legnagyobb gyémánttermelővel, másrészt két vágó, csiszoló céget is bekebelezett. Mindezek eredményeként a Chow Tai Fook-ban 2012-ben előállított ékszerek mintegy feléhez már a házon belül csiszolt gyémánt szolgáltatta az alapanyagot.  

Az is szegmensenként eltérő, hogyan próbálják leküzdeni a kihívásokat. Az upstreamben tevékenykedők például arra összpontosítanak, hogy értékesítési csatornáik kombinációjával a lehető legmagasabb árakat érjék el, ami lehetővé teszi, hogy pontosan megtervezhessék a kereslethez igazodó termelésüket. Emellett a gyémánttermelő országok kormányaival is partneri viszonyra törekednek. És természetesen az árazás bizonytalansága, valamint a technológia bonyolultabbá válása miatt a működés tökéletesítése kap prioritást.

A középpiaci siker mindenekelőtt a nyersgyémánt-kínálathoz való biztonságos hozzáféréstől függ, ami nem könnyű egy olyan iparágban, ahol a több mint ötezer cég közül mintegy száznál összpontosul a nyersgyémántok 70 százaléka.

Az értéklánc végén lévő downstreamben meglévő kihívások leküzdéséhez a kereskedőknek – különösen azoknak, amelyek a nagy értékű ékszereket értékesítik – megfelelő mennyiségű, kiváló minőségű kövekre van szükségük. A nagy karátszámú kiváló minőségű kövek piaca egyre inkább keresletivé válik, itt felvásárlási verseny alakulhat ki, ezért a downstream próbál benyomulni a középpiacra is, ami azonban más típusú szaktudást is igényel.

Gyémántpiaci trendek az értéklánc mentén

Upstream

A gyémántok kiválogatása és szortírozása folyamatos mozgásban van, miután a termelőkre fokozódik a nyomás, hogy a szortírozó központjaikat a kitermelő országokba helyezzék át. Emellett növelniük kell a befektetést a kiválogató technológiába, annak érdekében, hogy növekedjék az automatizáció mértéke és csökkenjen a költség.

Középpiac

A vágó és csiszoló piaci szegmens konszolidációjának áldozatai a másodlagos nyersgyémánt-értékesítések lehetnek, ezek valószínűleg csökkennek. Az egyesülések, felvásárlások révén egyre terebélyesedő cégek minden bizonnyal mindent elkövetnek majd, hogy minél jobban hozzáférhessenek a nyersgyémánt-kínálathoz, emiatt viszont a másodlagos piaci keresletük csökkenhet. Ez utóbbi azonban mégsem tűnik el teljesen, mivel a nagyobb termelőkkel közvetlen kapcsolatban nem lévő kisebb piaci szerepők a másodpiacon kell beszerezzék a köveket.

Mind az upstream, mind a downstream továbbra is nagy nyomást gyakorol a középpiacra, további konszolidációt és integrációt előidézve az értéklánc e szegmensében.  E konszolidáció és integráció a hosszú távú szerződések tulajdonosait az integrált szereplők felé tereli, akiket diverzifikációjuk és méretük versenyelőnyhöz juttat.

A banki finanszírozási csapok elzárására az egész iparágnak válaszolnia kell. Az alternatív források elnyerése nagyobb átláthatóságot követel, a nyitottság növelésére irányuló nyomás már most érződik. Alapvetően a nagy bányásztársaságoktól várható el, hogy ebben a tekintetben élen járjanak.

Downstream

Mivel nem valószínű, hogy a termelők növelik a legnagyobb értékű nyersgyémántok bányászati hozamát, a kereskedők számára folyamatos kihívást jelent, hogy elegendő kínálatot biztosítsanak a legjobb minőségű csiszolt gyémántokból. Ez utóbbi célból a legnagyobb végfelhasználók valószínűleg befektetnek a bányászati tevékenységekbe, bányákat felvásárolva, illetve nagyobb szerepet vállalnak a középpiaci műveletekben. A Tiffany & Co. és a Chow Tai Fook  már elindult ezen az úton, s valószínűleg hamarosan a többi nagyobb kereskedő is követi őket. Ez csak további nyomás helyezt a középpiacra, hogy a kereskedők a meglévő szállítóikkal együtt versenyezzenek az árukért.

A vevők – és ezért a kereskedők –  Nyugaton valószínűleg nagyobb súlyt fektetnek a gyémántékszerek etikai aspektusaira, nemcsak a források beszerzése tekintetében, hanem abban is, hogy az iparág elkötelezett legyen a bányával rendelkező országok fejlesztésében. Az etikai szempontok kevésbé aggasztják a világ többi részén lévőket, így a Nyugaton kívül kereskedőkre minimális lesz a hatásuk.

Forrás: Bain & Company, Inc.; Conclude Zrt.

A gyémántbiznisz kulisszatitkai I.

A gyémántbiznisz kulisszatitkai II.

A gyémántbiznisz kulisszatitkai III.

A gyémántbiznisz kulisszatitkai IV.

A gyémántbiznisz kulisszatitkai V.- Gyémántpiaci értéklánc

A gyémántbiznisz kulisszatitkai VI. – A nyersgyémánt piac

A gyémántbiznisz kulisszatitkai VII. – A nyers gyémántpiactól a csiszolt gyémántokig

A gyémántbiznisz kulisszatitkai VIII. – Gyémántpiaci kihívások, trendek

A gyémántbiznisz kulisszatitkai IX. – Hosszútávú trend: emelkedő gyémánt árak